Oldalak

2010. február 20., szombat

Paranormális kapcsolatom a kéményünkkel

Röhejes, de nem nagyon tudnám máshogy jellemezni a dolgot. Ráadásul nem is hiszek benne - bár ilyenkor kicsit megingok.
A dolog úgy másfél éve kezdődött, a nagy nyári szélviharok idején. A vihar elvonultával, mint rendesen, akkor is kimentem, hogy az utcáról, kertből eltakarítsam a letört ágakat, gallyakat, behordott szemetet, törmeléket. Kint az utcán találtam egy arasznyi átmérőjű mattfekete alumínium tárcsát. Kicsit kúpos volt, négy hasítékja arra utalt, valamihez annak segítségével rögzítették. Olyan volt, mint egy fűnyíró "dísztárcsája". Megnéztem a mienket: arról nem hiányzott. Már épp készültem kidobni, amikor valamilyen indíttatásból fölnéztem a tetőre, ott is a gázkéményünkre. S mit látok? Hiányzik a "sapkája". Basszus! Itt fogom a kezemben. Irány a tető! Odafönt megállapítom, hogy mind a négy (műanyag!!! - Anyád nem csuklott akkoriban, Viessmann agyament mérnöke?) rögzítő horog letört a nagy szélben, ezért repült el a sapka a kémény tetejéről. 2,5-es acél drót elő, sapka visszaimádkozva a helyére. Gondoltam, legközelebb az unokáim fognak ezzel bajlódni, mert ezzel a dróttal egy autót elhúzok - nincs az a szél, ami ezt a sapkát újra leszakítja onnan.

A kérdés:

  • hogy a fenébe jutott eszembe pont akakor fölnézni pont arra kéményre - volt ám még kettő másik -, hogy észrevehessem a hiányt, és ne válljak meg egyszer 's mindenkorra egy elegáns mozdulattal ettől a kis fémtányértól?

Nem tudom, nem értem!
És nincs vége!
Tegnap délután megyek haza. Hogy miért néztem föl újra a kéményre, egyszerűen nem tudom megmagyarázni. Nem szokásom. Látom, ott fityeg az oldalán a sapka. Már csak a "Szentlélek tartja". No - gondoltam - ennyit a jó magyar acéldrótról, majd fölmegyek másnap világosban, és visszakötözöm valami mással! Ma reggel fölkelek. Lélekben már készülök a 3x8-as alu létra padlásra cipelésére, majd a viszonylag erős szélben az annak tetején inbolyogva elvégzett újabb műtétre, amikor kinézek a kertbe. Látom olvad, de nagyon. (Hova tűnik 40 cm hó két nap alatt?) Rendben, akkor mielőtt fölmegyek a tetőre, megnézem, mennyi hó akadt még fönn a hófogókon, kell-e azzal is foglalkoznom. Egyszóval kimentem az utcára, hogy jól rálássak a tetőre, és mibe botlok már megint? Igen! Úgy van! A kéménysapkába, ami - úgy tűnik - az éjszaka folyamán elhagyta őrhelyét egy utolsó, "végzetes" szélroham hatására, és a ház előtt landolt a járdán - épp úgy, mint másfél éve.
A kérdések:

  • Miért néztem föl tegnap este a tetőre?
  • És miért gondoltam úgy, hogy ma reggel feltétlenül ki kell mennem az utcára?

Számomra megmagyarázhatatlan ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése