Tegnap előtt fölkerekedtünk, és elmentünk Esztergomba a lányokkal. Korábban az a hír járta, hogy az esztergomi élményfürdő - Esztergom Aqua Spa - kellemes, gyerekbarát hely. Ezt a lányok a hét első felében le is tesztelték barátainkkal, és mivel Emma és Kata is jól érezték magukat, hát a hétvégén újráztunk - immár velem együtt.
Rövid beszámoló és szubjektív értékelés következik hát a helyről, ahol eltöltöttük a szombatot.
Nem ez az első élményfürdő az életemben, van viszonyítási alapom. Családom hölgytagjainak hasonló tapasztalatai vannak a témában, úgyhogy talán sikerül sok szempontot figyelembe véve értékelnem a helyet és a történteket. Nem tudom megtagadni magam: építészként is vizsgálódtam. Lássuk hát!
A fürdő árai több, mint barátságosak: felnőtteknek 2950.- Ft/fő, gyerekek számára 6 éves korig ingyenes, köztes korosztályok, illetve nyugdíjasok e két határ közötti összegeket fizetnek. Ezért a pénzért a fürdő összes alapszolgáltatása, azaz a különböző medencék, csúszdák, játszótér korlátlanul igénybe vehető. Őrzött parkoló egy napra 400 forint, értékmegőrző szekrény 300 forint. Van ezen kívül szauna, masszázs, mindenféle ilyen helyen megszokott kényeztető szolgáltatás - vállalható árakon. A fürdő területén étterem, büfé, fagyizó - ezek árai már kissé borsosak, viszont ha az ember hoz magával ennnivalót, akkor ugye nem okozhatnak gondot. A Budapesttől való távolságból adódó közlekedési költséget is hozzászámolva még mindig megéri. Összegezve: ár - jó, sőt kiváló
Szolgáltatások sokfélesége: szerintem ez is rendben van. Sokféle medence van különböző hőfokú vízzel, csobogókkal, vízesésekkel, masszázs-sugarakkal, hullámkeltővel, sodró fúvókákkal. Vannak csúzdák - gyorsak, lassúak, sötétek és napfényesek egyaránt. A szolgáltatásokat kül- és beltérben egyaránt megtalálja az ember - rossz idő esetén sem maradsz ki túl sok dologból.
Az épület önmagában számomra nem jön be, de hát ízlések és pofonok, ugye ... A megközelítés irányából kifejezetten jellegtelen, nem túl szerencsésen színezett a ház. A fürdő kertje, a kültéri medencék irányából a helyzet valamit javul: a hatalmas, több szint magas, kifelé dőlő üvegfalak sokat javítanak a megjelenésen. A belső tömegformálás mozgalmas, mégis könnyen megérthető, áttekinthető.
A vízminőség nehezen megítélhető. Természetesen a higiénia követelményeknek nyilvánvalóan megfelel, ugyanakkor az is tény, hogy Emma is, én is délben már hunyorogtunk a klórtól. Kata és Móni csak azért nem, mert ők nem nagyon kerülnek víz alá - ellentétben velünk :-). Ugyanakkor el kell fogadnom, hogy 33 fokos hőségben, ahol a legmelegebb medence 36-38 fokos, elkél a vegyszer. Nem értek nagyon hozzá, de nincs valami kevésbé agresszív, mert ez bizony elég durva? Pislogsz, könnyezel, estére már vakaródzol is ... szóval ennek a kérdéskörnek a megítélése már nem annyira pozitív.
És lesz ez még rosszabb is! Elsők között érkeztünk. 9-kor nyitnak. Több pénztár is kinyit egyszerre, mégsem végzünk túl gyorsan. Kibírjuk. Bejárat - forgókapun keresztül, egyenként. Kisgyerekkel, csomagokkal tuti fönnakadás. Szerencsére van segítő - egy biztonsági őr ott áll, csendben segít. (Tessék figyelni! Délután négykor, amikor eljövünk, még mindig ő van ott, és még mindig áll. Durva!) Babakocsival, kerekesszékkel külön ajtót vehetsz igénybe, ami gondos tervezésre utalna, hacsak nem néznél vissza a válad fölött a keskeny folyosón, és nem látnád azt, hogy tulajdonképpen kár szétválasztani a forgalmat. Volt egy széles, majd' 3 méteres folyosó, aminek kisebbik felét most a nagy tömeg használja mindkét irányban, míg a nagyobbik, úgy 1,8 m széles sávja gyakorlatilag kihasználatlanul áll. Váltókabinos öltözőbe jutsz a folyosóról. Kényszerpálya. A kabinban átöltözöl, a ruháidat magadhoz veszed, vagy beteszed a bérelt szekrénybe és mehetsz is a fürdőbe. Csakhogy! Csakhogy a váltókabin valami rettentően szűk. Egy négy fős családnak célszerűbb rögtön kettőt igénybe vennie, kölönben kék-zöld foltokkal távozik, vagy ... vagy nem itt öltözik, hanem kint, a külterületen található öltözőkabinok egyikében. Ott több a hely, csak éppen utcai ruhában gyalogolsz végig a fürdőn. Vállalható, bár nem elegáns. A hét eleji látogatáson szerzett rutinnak köszönhetően mi ezt a megoldást választottuk. Gumi papucsokkal a kényszerpályás lábmosók sem törték meg a lendületünket. Van persze tágas, akadálymentes / családos öltöző is, amit kérésre kinyitnak, de úgy gondoltuk, két gyermek még nem annyira rendkívüli dolog, hogy ezt igénybe vegyük. Lehet, nem volt igazunk.
Kint a gyermekmedence melletti burkolt területet választottuk, hogy közel legyünk a csemetékhez. Nem egyszerű odajutni. A fürdő egész területét behálózzák a meglehetősen szűk kényszerpályák: 40-50 cm magas virágágyások közötti szűk folyosókon kerülgeted a medencéket, míg eljutsz az épülettel átellenes területekre - nem keveset gyalogolsz. Az első, amivel a területen találkoztunk, két méretes csokoládéfagylalt-folt a kövezeten. Elsőként érkeztünk ide - ehhez képest ez több mint ciki. Főleg azzal összevetésben, hogy ad.1. most nyitottak, ad.2. ezeken a területeken egyáltalán nem lehet enni. Kicsit jobban körülnézve fölfedeztünk még két üres műanyag flakont és egy nylon-zacskót is. Szemlátomást itt nem takarítottak. Egyértelműen negatív! Szólunk az úszómesternek, hogy beleragadunk a tegnapi fagyi maradékába. Zokszó nélkül hívja a takarítószemélyzetet, aki két percen belül meg is érkezik. Egyértelműen potzitív! A hölgy nagy vödör mosószeres vízzel akkurátusan és tökéletesen föltakarítja a foltokat, majd elmegy. Flakonok, zacskó marad. Nem áll a helyzet magaslatán: mínuszt neki!
Vanak aztán szabályok. Ilyen pl., hogy a fürdő területén élelmiszert fogyasztani csak az asztaloknál lehet. Ez a két fagylaltfolt tükrében indokolt, ám ahogy ezt a szabályt a fürdő kezeli, az kissé gázos. Ásványvízért nem szólnak rád - gondold el: nem zavarja őket, hogy vizes lesz a kövezet -, de pl. egy dobozos gyümölcslé előkerülése már azonnal kiváltja az éber felügyelők sípszavát, majd figyelmeztetését. Ropi, csoki, ... stb. Felejtős! Teszik ezt nem csak a burkolt részeken, de a füvön is. Ez felnőtt emberek számára mindössze kényelmetlen, ám két kisgyerekkel egyenesen kivitelezhetetlen. Főként az, ha a légvonalban tőled 5 méterre levő asztalhoz 30 métert gyalogolsz a már említett kényszerpályák miatt, vagy átmászol a virágágyáson egy odakészített fa járólap használatával - ez utóbbi azonban a kisgyermekek számára egyedül leküzdhetetlen akadály. A helyzet természetesen ennek ellenére kezelhető: gyerekek fegyelmezettek, apuka, anyuka - többnyire - szabálytisztelő, úgyhogy kisebb kihágásokkal az akadályt vettük. Értjük, csak nem szeretjük - mint Bástya elvtárs a viccet.
Amit viszont nem csak nem szerettünk, de nem is értettünk, az az a szabály, miszerint a gyermek-medencét a gyerekekre felügyelő személyek sem használhatják korlátozás nélkül. Értsd: 2 éves korú gyereknél idősebb esetében egyáltalán nem, addig pedig bekísérheted a gyerekedet, de csak állhatsz a medencébe. Ha megpróbálsz leülni, ne adj' Isten lefeküdni a csemetéd mellé, már szól is a sípszó. (Egyébként hihetetlenek! 15 másodpercen belül tutira észrevesznek és könyörtelenek.) Az indok: védik a gyermekek egészségét. A-ha. Medence partján lehet ülni? Lehet - ha nem lógatod a lábad a vízbe. Köszi. És az a nagymama nem zavar, aki a fél délelőttöt a túlfolyórácson ülve tölti, és - ha már itt tartunk - öblögeti a hátsóját a föl-fölcsapó hullámokban? Az nem - ha nem lóg a lába a vízbe! Hülye vagy fiam, leülhetsz, egyes. Vesd még össze: kirívóan magas vegyszertartalmú víz! Súlyos mínusz ... szerintem! Pedig nem eszementen aggódó az ember, de 30 cm-be már simán belefullad egy gyerek. Főleg, ha egy olyan játékot -'teknőc' - állítanak a medence közepébe, aminek nyilásain egy kicsi simán bemászik alá, egy felnőtt számára ugyanez azonban komoly kihívást jelent, viszont nem is látja, hogy mi történik a játék alatt. 'Vicces' volt a sok apuka, anyuka, ahogy a medence körül keringve keresi a megfelelő nézőpontot egy-egy köhögés hallatán, hogy megpillanthassa kicsinyét: vajon éppen az övé készül nyelni, vagy 'csak' a másé! Találós kérdés: hány gyerek van épp a játék alatt?
És akkor már csak pár apróság:
A 'csúszásmentes' kövezet papucsban nem, de vizes lábbal írtózatosan csúszik. Ez felnőttek esetében sem szerencsés, de a kicsik esetében megbocsáthatatlan. Itt, a gyerekmedencénél fél óránként vágódot hanyadt egy kiskölyök, nem egynek csúnyán koppant a feje a kövön. Hamar tanulunk: délre már mindenki csak kézenfogva vezeti a csemetéjét. Pedig lehetne ez másképpen is. Egyrészt ugye ott az érdesített keményfa járófelület, ami bizony nem csúszik - de ha nem áldozunk rá ennyit, akkor is lehet találni valóban csúszásmentes szilárd burkolatot. Ez nem az. (Nálunk szerencsésebb országokban ez úgy működik, hogy egész üzemidő alatt kering egy takarítógép, és szívja föl a vizet, szárítja a követ. Ezt itt nem lehet. A 'gondos' tervezés miatt egyszerűen a legtöbb helyen vagy nem fér el, vagy nem tud odajutni a gép.)
Sehol egy fikarcnyi árnyék - kivétel az úszómesterek foteljei fölött, illetve az étterem kültéri részén. Előbbiektől nem irigylem; dolgoznak, felelőségteljes munkájuk van - legyenek is frissek. Utóbbi helyszínre csak annyit: még szép! De azért csak ott vannak a vendégek máshol is. Hozzon mindenki magával? Vagy a vendégforgalmat aszalással tartósítjuk? Ez olyan pitiáner.
Szó volt már a kültéri kabinokról. Kívülről illik az öszképbe. De belül? Belül gyalulatlan deszka pad valami gyanús páccal, az ajtón 200-as szögből hajtogatva a rigli - egy rendes reteszes zárra már nem futja? Húha, húha.
Épületbelső, nyílászárók: szép egységes megjelenésű lemezelt ajtólapok. Jól néznek ki - csak a vizet nem bírják, ami egy fürdőben - valljuk be - nem kicsit gáz! Konkrétan a férfi WC ajtaján 15 cm magasan válik le, hólyagosodik fel az ajtólap, ami alig pár éves. Tervezési hiba.
Hullámmedence. Sikerült valami olyan berendezést beszerelni, amihez működése közben 2-2,5 méternél közelebb nem szabad úszni. Ezt azonban vízben fizikai gáttal elég nehéz megoldani, hát rendszeresítettek rá egy újabb embert, aki a hullámkeltő működése idején áll a képzeletbeli határvonal meghosszabbításában a parton és rendületlenül sipol!
És végül a sok szabály eredménye. Mint tudjuk, kis hazánk amúgy is a portások - s mostanság már a biztonsági őrök - országa (is)! Ennek most élő példáját volt alkalmunk megtapasztalni. Nincs olyan perc, hogy ne hallanád az úszómesterek sípját valahonnan. De könyörgöm: miért!? Nem hiszem el, hogy a magyar - és a nagy számú szlovák - ennyire fegyelmezetlen hülye suttyó lenne! Kinek jó ez?
Már nem is számolom a mínuszokat.
De hogy ne fejezzem be mégsem negatív minősítéssel: a két lány reggel kilenctől délután négyig úgy elvolt, hogy amikor indultunk haza, úgy kellett kikönyörögni őket a fürdőből. Jól érezték magukat - ahogy a kellemetlenségekhez hozzászokva már mi is. Jó időtöltés volt; mindenképpen megérte, úgyhogy menjetek bátran ... csak készüljetek föl lélekben, hogy visszakerültök az általános iskolai osztálykirándulások szigorú felügyeletű milliőjébe. De azért azok is jók voltak, nem?
S ha még ezzel sem győztelek meg, gondoljatok arra, hány magyar munkahelyet teremtett ez a létesítmény! Emlékeztek még a bejárati őrre? Full munkaidős. A rengeteg úszómestrerre és felügyelőre - mind, mind ott van egész nap. És a takarító személyzet? Ahogy már írtam: olyan szűkek és kacskaringósak a közlekedők, hogy a burkolt felületek takarítása géppel nem megoldható - kültéren legalább is biztosan nem. Úgyhogy oda is elkél az ember szép számban.
Mindenkinek jó szórakozást kívánok! Irónia nélkül mondom: annyira azért nem gáz. Örüljünk neki, élvezzük!
A 'csúszásmentes' kövezet papucsban nem, de vizes lábbal írtózatosan csúszik. Ez felnőttek esetében sem szerencsés, de a kicsik esetében megbocsáthatatlan. Itt, a gyerekmedencénél fél óránként vágódot hanyadt egy kiskölyök, nem egynek csúnyán koppant a feje a kövön. Hamar tanulunk: délre már mindenki csak kézenfogva vezeti a csemetéjét. Pedig lehetne ez másképpen is. Egyrészt ugye ott az érdesített keményfa járófelület, ami bizony nem csúszik - de ha nem áldozunk rá ennyit, akkor is lehet találni valóban csúszásmentes szilárd burkolatot. Ez nem az. (Nálunk szerencsésebb országokban ez úgy működik, hogy egész üzemidő alatt kering egy takarítógép, és szívja föl a vizet, szárítja a követ. Ezt itt nem lehet. A 'gondos' tervezés miatt egyszerűen a legtöbb helyen vagy nem fér el, vagy nem tud odajutni a gép.)
Sehol egy fikarcnyi árnyék - kivétel az úszómesterek foteljei fölött, illetve az étterem kültéri részén. Előbbiektől nem irigylem; dolgoznak, felelőségteljes munkájuk van - legyenek is frissek. Utóbbi helyszínre csak annyit: még szép! De azért csak ott vannak a vendégek máshol is. Hozzon mindenki magával? Vagy a vendégforgalmat aszalással tartósítjuk? Ez olyan pitiáner.
Szó volt már a kültéri kabinokról. Kívülről illik az öszképbe. De belül? Belül gyalulatlan deszka pad valami gyanús páccal, az ajtón 200-as szögből hajtogatva a rigli - egy rendes reteszes zárra már nem futja? Húha, húha.
Épületbelső, nyílászárók: szép egységes megjelenésű lemezelt ajtólapok. Jól néznek ki - csak a vizet nem bírják, ami egy fürdőben - valljuk be - nem kicsit gáz! Konkrétan a férfi WC ajtaján 15 cm magasan válik le, hólyagosodik fel az ajtólap, ami alig pár éves. Tervezési hiba.
Hullámmedence. Sikerült valami olyan berendezést beszerelni, amihez működése közben 2-2,5 méternél közelebb nem szabad úszni. Ezt azonban vízben fizikai gáttal elég nehéz megoldani, hát rendszeresítettek rá egy újabb embert, aki a hullámkeltő működése idején áll a képzeletbeli határvonal meghosszabbításában a parton és rendületlenül sipol!
És végül a sok szabály eredménye. Mint tudjuk, kis hazánk amúgy is a portások - s mostanság már a biztonsági őrök - országa (is)! Ennek most élő példáját volt alkalmunk megtapasztalni. Nincs olyan perc, hogy ne hallanád az úszómesterek sípját valahonnan. De könyörgöm: miért!? Nem hiszem el, hogy a magyar - és a nagy számú szlovák - ennyire fegyelmezetlen hülye suttyó lenne! Kinek jó ez?
Már nem is számolom a mínuszokat.
De hogy ne fejezzem be mégsem negatív minősítéssel: a két lány reggel kilenctől délután négyig úgy elvolt, hogy amikor indultunk haza, úgy kellett kikönyörögni őket a fürdőből. Jól érezték magukat - ahogy a kellemetlenségekhez hozzászokva már mi is. Jó időtöltés volt; mindenképpen megérte, úgyhogy menjetek bátran ... csak készüljetek föl lélekben, hogy visszakerültök az általános iskolai osztálykirándulások szigorú felügyeletű milliőjébe. De azért azok is jók voltak, nem?
S ha még ezzel sem győztelek meg, gondoljatok arra, hány magyar munkahelyet teremtett ez a létesítmény! Emlékeztek még a bejárati őrre? Full munkaidős. A rengeteg úszómestrerre és felügyelőre - mind, mind ott van egész nap. És a takarító személyzet? Ahogy már írtam: olyan szűkek és kacskaringósak a közlekedők, hogy a burkolt felületek takarítása géppel nem megoldható - kültéren legalább is biztosan nem. Úgyhogy oda is elkél az ember szép számban.
Mindenkinek jó szórakozást kívánok! Irónia nélkül mondom: annyira azért nem gáz. Örüljünk neki, élvezzük!
