... itt az ideje hát a számvetésnek! Az idei tél hosszú volt és hideg, amit bizony a kertünk igencsak megsínylett. Több cserjénk részben vagy egészében elpusztult.
A leginkább a fügefát sajnálom. Idén biztosan nem lesz rajta termés. Sajnos gyakorlatilag teljesen elfagyott; csak közvetlenül földközelben jelentek meg rajta új hajtások, ezért tegnap drasztikusan visszavágtam. Talán így segítek neki, hogy a meghagyott ágakon új hajtások jelenhessenek meg, és ne kelljen "mindent előről kezdenie".
Buktuk a fehér orgona felét is. Mivel tavaly is elveszített egy ugyanekkora ágat, azt kell mondanom, két év alatt harmadára csökkent szegény. Ráadásul az idén a virágai is sokkal kisebbek, úghogy gyanítom, a jövő tavaszt ez a növény sem éli meg. :-(
Tulajdonképpen a fügefa sorsára jutott egy már négy éves, igen komoly méretű kecskerágónk is. Csak a gyökérzónából törnek föl új hajtásai, az eddigi ágak mindegyike elhalt.
Fentieken túl van még egy szép virágos cserjénk - a nevét nem tudom -, ami teljesen elpusztult, illetve az utcai oldalra tavaly előtt ültetett gránátalma is nagyon belassult. Szerencsére ez utóbbi azért fokozatosan éledezik, és egyre több hajtás jelenik meg rajta, de emlékszem: tavaly ilyenkor már vígan sorakoztak rajta a levelek, idén meg ...
Ami különös volt, hogy a sokáig kitartó hótakaró a füvünket is megviselte. Foltokban kipusztult a gyep - ilyennel eddig még nem találkoztam.
Azt szokták mondani, hogy jó a sokáig tartó hideg tél, mert akkor sok kártevő nem tud áttelelni, elpusztul, és ezért kevesebb fertőzéssel kell megküzdenünk a következő évben. A-ha! Már most látható, hogy ez egy marhaság! A rózsákon csak úgy hemzsegtek a levéltetvek - egészen tegnapig :-). Jönnek a csigák is seregestül és jóízűen fölfalnak mindent, ami az útjukba akad. (Rosszabbak, mint a sáskák!) Egyszóval csupa küzdelem az élet!